A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása, azaz mit tehet a szülő, ha a másik szülő a gyermeket ellene neveli vagy egyéb olyan más magatartást tanúsít, amely a gyermek érdekeit sérti?

A kérdésben való mélyebb elmerülés előtt fontos rögzíteni, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok által képviselt értékrendben a gyermek érdekei hol helyezkednek el.

A jogszabályi hierarchia csúcsán álló Alaptörvényben az olvasható, miszerint minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.

Ezt kiegészítve, némileg határozottabban fogalmaz a Ptk., ahol jogalkotó azt deklarálja, miszerint a családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a családi viszonyokban a gyermekek érdekei és így jogi védelme mindenek felett áll, így a bíróság és a hatóság valamennyi eljárásban elsődleges szempontként azt fogja figyelembe venni, hogy mi szolgálja a gyermek érdekét, vagyis a szülő, illetve egyéb rokonok érdekei a gyermekkel szemben hátrébb értékelendőek.

A gyermek érdekében kiemelten fontos lenne, azonban a valós életben nagyon sok esetben nem valósul meg, miszerint a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében – egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva – együtt kell működniük. A szülők ugyanis a korábbi és aktuális személyes sértettségük, illetve gondolkodásban és ebből eredően nevelésbeli különbségeiken nem tudnak túllépni, és így nem tudnak a gyermek érdekében egy csapatként működni. Az ilyen helyzetek legnagyobb vesztesei pedig nem mások, mint a gyermekek.

A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia. Ez ismét egy olyan előírás, amely teljesen logikus és érthető, azonban számos esetben a szülők közötti gyenge vagy egyáltalán nem is létező kommunikáció okán a szülők nem vagy csak részben tájékoztatják egymást, mely szintén nem szolgálja a gyermek érdekét.

A kapcsolattartás körében a kiindulási alap az, miszerint a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. Ugyanez a kérdéskör a szülő oldaláról pedig úgy került szabályozásra, hogy a gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani. Sokan nem tudnak róla, de a gyermekkel való kapcsolattartásra nem csak a szülők jogosultak, hanem a kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér és – ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja – a gyermek szülőjének testvére és szülőjének házastársa is jogosult.

A kapcsolattartás kereteinek, szabályainak a meghatározása körében az irányadó szabály az alábbiakat mondja ki: a kapcsolattartásról a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők egyezséget köthetnek; egyezségük hiányában a kapcsolattartásról – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt. Ha házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per nincs folyamatban, a kapcsolattartásról a szülők megegyezésének hiányában a gyámhatóság dönt. A döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni. E körben fontos előírás, hogy a kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével rendelkezik.

Nagy jelentősége van annak a szabálynak, miszerint ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását is a bíróságtól lehet kérni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a házasság bontóperben a bíróság által – többek között – a kapcsolattartást is rendező felek által kötött egyezség esetén is a bíróságtól lehet kérni a kapcsolattartás megváltoztatás, ez kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor a felek között vita volt a szülői felügyeleti jog, és / vagy a kapcsolattartás kérdésében.

Rátérve a jelen szakmai értekezés kulcskérdésére, vagyis mit tehet a szülő, ha a másik szülő a gyermeket ellene neveli vagy egyéb olyan más magatartást tanúsít, amely a gyermek jogait – így megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését – sérti?

A Ptk. kimondja, hogy a gyámhatóság vagy – házassági vagy szülői felügyelet rendezése iránti perben – a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja. E körben tartalmaz vonatkozó rendelkezést a Gyer. is, mely szerint A gyámhivatal vita esetében bármelyik fél kérelmére dönt a kapcsolattartásról vagy annak megváltoztatásáról, kivéve, ha a szülő és a gyermek kapcsolattartásának megállapítása a bíróság hatáskörébe tartozik.

Mégis milyen döntés születhet, mit lehet kérni?

A gyámhivatal a már megállapított kapcsolattartási jogot a gyermek érdekében – kérelemre vagy hivatalból – korlátozza, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaél. Visszaélésnek, felróható magatartásnak minősül az is, ha a jogosult nem a bíróság vagy a gyámhivatal döntésének megfelelően él kapcsolattartási jogával, vagy ha ezen kötelezettségének önhibájából hat hónapig nem tesz eleget.

A gyámhivatal – kérelemre vagy hivatalból – meghatározott időre a kapcsolattartási jog szüneteltetését rendeli el, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél. A szünetelés leghosszabb időtartama 6 hónap, különösen súlyos visszaélés esetén 1 év.

A gyámhivatal a határozatában megállapított kapcsolattartási jogot – kérelemre vagy hivatalból – megvonja, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél, és e felróható magatartásával a gyermek nevelését és fejlődését súlyosan veszélyezteti.

A hatóság dönthet adott esetben úgy is, hogy a gyermek és a szülő kapcsolattartását felügyelt kapcsolattartás keretében biztosítja. A gyámhivatal a felügyelt kapcsolattartás esetén meghatározza a kapcsolattartás helyszínét, gyakoriságát és azt, hogy a kapcsolattartás helyszínén történő találkozásra a kapcsolattartást felügyelő szakember jelenlétében és tanácsadása mellett vagy anélkül kerülhet sor. A gyámhivatal a felügyelt kapcsolattartásra vonatkozó döntésében kizárhatja a kapcsolattartást felügyelő szakember jelenléte nélküli találkozás lehetőségét, ha a gyermek biztonsága, érdeke ezt indokolttá teszi.

A jelen szakmai cikk nem minősül teljeskörű tájékoztatásnak, az kizárólag a vonatkozó jogi szabályozás egyes rendelkezéseinek bemutatása céljából készült, így nem tekinthető egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek avagy jogi állásfoglalásnak. Mindezek okán dr. Dankó Bálint LL.M. ügyvéd a jelen szakmai cikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.Egyedi kérdés megválaszolására,